Újraéleszthetők e kapcsolataink, a kommunikációnk, a nyilvános párbeszédek?
„Maradj otthon, zárkózz be, ne találkozz senkivel, kerüld a személyes kapcsolatokat!” – ezek a mostani időszak jól belátható ajánlásai, felszólításai. Elfogadva, hogy a vírusterjedés fékezésének talán a legjobb módja lehet ez a magatartás, azon is gondolkodunk, hogy hosszabb távon leépülhetnek a kapcsolataink, mert az online kommunikáció, csak részlegese teremtheti meg az együttlét, közösségi érzés kereteit.
Mi lesz, ha vége a fertőzéses időszaknak, nem „ég-e belénk” túlzottan ez a magatartás: az otthonmaradás, a bezárkózás, befelé-fordulás; újraéleszthető-e az érintés-, a mimika-, a gesztusok és más kommunikációs csatornák használatának esetleges visszafejlődése? Mi lesz helyettük? Hogyan készülhetünk a közeljövőre, a közös találkozások és cselekvések hiányának újraszervezésére?
